Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Balázs Béla: Az Új Szó szerepe a csehszlovákiai magyar újságírásban

A kassai születésű Schönherz Zoltán és még sokan mások közösen küzdöttek a fasiszta elnyomók embertelen módszerei ellen. Szabadságukat, sőt életüket kockáztatták azért, hogy a magyar dolgozókkal megértessék a belső és külső fasizmus elleni harc szükségességet. A rendkívül erős ellenállás következtében mozgalmuk nem vált, nem válhatott tömegméretűvé. Törekvésük, a dolgozó nép jobb jövője érdekében végzett munkájuk azonban így is számottevő. A Szlovákiában maradt magyar kommunisták — szlovák és cseh elvtársaik oldalán — Szlovákia Kommunista Pártja illegális szervezeteiben küzdöttek a fasizmus ellen, a felszabadulásért, az osztály- és nemzetiségi elnyomás megszüntetéséért, a proletár nemzetköziség elvéért. Akadtak — többnyire a burzsoázia képviselői közül —, akik a fasizmus szolgálatába szegődtek, jobboldali és nyilas nézeteket hangoztattak. A szlovákiai magyarok nagyobbik része azonban még az átmeneti hitlerista hadisikerek idején is, ha másképpen nem, legalább érzelmileg-gondolatilag fasisztaellenes, s így rendszerellenes volt. Igaz, hogy e magatartás nem jelentett nyílt ellenállást, nem jelentett szilárd és következetes antifasiszta harcot. Azt mégis kifejezte, hogy a szlovákiai magyarok többségükben nem váltak a reakció szekértolóivá. Bizonyítja ezt többek között az is, hogy a náci megszállás elleni küzdelembe a Szlovák Nemzeti Felkelés idején — adottságaikhoz mérten — a magyarok is bekapcsolódtak. Az eddigi irodalom úgy tartja számon, hogy a felkelésben 3000 szovjet, 2000 cseh, 800 magyar (ezenkívül 1200 magyar katona szökött át a partizánokhoz azzal a céllal, hogy átjusson a fronton), 400 francia, 100 szerb és horvát, 20 lengyel, 50 román, 40 bolgár, továbbá több német, osztrák, angol, amerikai, belga, holland és más hazafi, összesen 25 nemzet fiai vettek részt. A magyarok két nagy önálló partizáncsoportot alakítottak. Egyet Nógrádi Sándor vezetésével, a másikat Petőfi 89