Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Csanda Sándor: A szlovákiai magyar irodalom az ötvenes évektől napjainkig

Az ötvenes években újjászülető szlovákiai magyar irodalom a szocialista realizmus jegyében indult. Ez együtt járt azzal is, hogy az irodalmat az aktuális politikai kérdések felé orientálta. Elsősorban azt várta tőle, hogy segítsen például a mezőgazdaságok kollektivizálásában, a burzsoá ideológia elleni harcban, a dolgozók átnevelésében stb. Kezdetleges irodalmunk ezeket a feladatokat teljesítette is. A Szlovák írószövetség mellett 1951-ben magyar szekció alakult, amely támogatva íróinkat munkájukban nagymértékben elősegítette irodalmunk fejlődését. 1954-ben jelentek meg a Fáklyában Fábry Zoltánnak nagyhatású, egész közvéleményünket felkavaró elemző bírálatai: a „Harmadvirágzás" és a „Kevesebb verset — több költészetet". E tanulmányokban Fábry az 195054 között megjelent szlovákiai magyar irodalmat elemzi. Kritikához nem szokott íróinkat szinte meghökkentették Fábry megállapításai, pedig jóindulattal és szakszerűen értékeli Egri Viktor, Szabó Béla, Dénes György, Gály Olga, Ozsvald Árpád, Veres János, Török Elemér, Bábi Tibor, Gyurcsó István első köteteit, s kritikájával kétségkívül hozzájárul az említett írók továbbfejlődéséhez, alkotásaik erényeinek és hibáinak tudatosításához. Fábry kritikája a Fiatal szlovákiai magyar írók antológiájáról, az „Űj Hajtások"-ról (1953) szinte felbecsülhetetlen segítséget nyújtott kezdő íróinknak. Az „Űj Hajtásokéban a fent említetteken kívül még a következő fiatal írók és tollforgatók írásai találhatók: Nagy Iréné, Mikus Sándoré, Mács Józsefé, Gál Lászlóé, s ezeken kívül Tóth Tibor műfordításai. 9* 131