Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Kiáltás

Rémülten hallom: hiába lépek, nem koppan léptem. Érzékszerveim elcsavarognak, s itt hagynak csúfnak, ítéletem szálas húsából a fogalmak csontként kicsúsznak. Elromlott bennem a világ rendje, a szörnyű csendű őstengerekből induló élet, csatát vesztettek bennem az algák, a csupa bendőt puhányok, férgek. A betegségem százmillió év szégyene, csődje. Megyek az utcán, kénsárga gépek törnek rám bőgve. Eres homlokkal menekülök., futok, vár az ágy otthon. Lefekszem, s morgom gyötört állatként szégyenem, gondom. 06