Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Kiáltás

VÁLASZTHATÓ HALÁL A Ferenceseknél egy sarokasztalnál könyökre dőlve iszik a halál. Űj életem könyörtelenség, illúziótlanság s magány. Ebben a városban nincsen egyetlen társam, magam vagyok, mint az úristen, s mint mindenki a halálban. Barátaim sorra elszélednek, s engem vádolnak, hogy hidegülök, ágként elhajlók tőlük jobbra, de beérnek rajtam újabb fürtök. Nagy fülű legyek dönögnek, az egyik asztalomra száll, hol fél liter bor mellett mulat velem a választható halál. 94