Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Kiáltás

MEGKÉSETTEK Nincsen családunk, társadalmi igazunk is csak szenvedély, nem fogja kisgyerek kezünket, s nem állunk sort petrezselyemért. Atfú a szél a két karunk közt, hogyha öleljük kedvesünk, kapualjakban, átjárókban ízlelgetjük az ősi bűnt. Szoknyák, pongyolák, ingek alatt számunkra már rég nincs titok, nincsenek rejtelmes csatok, gombok, de béke sem csivog. Kombinérói nincs szem-élményünk, s szüzességünk már oda van, de legalább így érezzük a törvényt, a társadalmat, hogy foga van. 92