Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Kiáltás

GALAMBOK S KACSÁK Galambok s kacsák a háztetőkön, ketrecéből a víz előjön, bömbölve tör az égmagasba, házakat üt le sárga mancsa. Galambok, kacsák egymás mellett — víz és levegő üzekednek. összeér iszamos, párás testük, jajong az ember műve köztük. A vad, tikkasztó ölelésben a falu ellapul, mint az érem, s az eggyé lázadt elemekben elmerül, utána toll se lebben. Kezdődik elölről a teremtés, víz-föld tapadás, új ősnemzés, a forró, termő kocsonyában kő, vas, cserép fő eggyé váltan. El innen, ím, csak az ember fut, ki már vegyülni nem akar, nem tud, ki mióta kivált különbolygóként, önmaga vegyít olajat, sót, ként. Nagykeszi, 1965. június 89