Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Kiáltás

meg van veszve. Ennie már van, most mindig inna s szeretkezne. Nyugodni nem tud, harag hát sorsa, ordít égve. Számodra is csak a szoknya alatt van már béke. S hol az édes táj ? Hol a gyermekkor, anya-álmod? Itt csak halszag van, s versed falában rum szivárog. Sörgyár csörömpöl, s beteg tüdőként neon reszket, de külön kínod s a világ tán itt érintkeznek. Dicsérd hát a várost, hol öntudatod felvisít még, s a lányt, kinek ágyán ellepi arcod a veríték. Dicsérd anyádat, ki itt csak emlék, s nem becézed, s kegyetlen munkád, amiért naponta 85