Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982
Mogorva csillag
oszlik a vérmaszatlátomás ordítva ébred a fémsereg 4 szeretkezünk a mindenség alatt ím nem adunk semmit szóra korra de poklot rontó erők kelnek ránk robognak mint ördögcsorda csecsemőt spermában elpusztítnak ágyékcsontra szemérmet felszárasztnak galambvének fejét kibontják a húsvirágok mind elasznak a látomások az égig nőnek remeg a lélek: kedves hol vagy? fordulnék körbe hátat háthoz mögém morva dombok farolnak rossz vaskalapban kígyóhagyma a földből öklök könyökig kinőve itt már kevés a kedves karja dörögve földek állnak össze morva dombok cseh fennsíkok fenyvesek sziklák idegen földek idegen földek? felelnem kell a pusztulás nagy érve sürget idegen földek? a hazám tágul s nincsen most szó mely szétperelné régi érveim nagy új érvek teszik már időszerűtlenné
