Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

HAZAFELÉ A KEDVESTŐL Csillagoktól roskadó ég alatt erős derékkal lépkedek haza. Szöszpuha füstfelhőcskék bomlanak vállaimra, mint kedvesem haja. Szájtól meleg szájam szögletiben egy Gyetva meg két piciny csók lapul, s hetyke, piros kis Botondként szívem kongó mellemet döngeti vadul. Nem vasból van, mégis alig bírom hirtelen nőtt, magas szerelmemet. Rajtam, boldog erőlködésemen egy bokornyi havas csillag nevet. De mit bánom én, csak nevessenek, az éjszaka senki se bír velem. Mennyországom aranyos kulcsát már nem Szent Péter, de magam cipelem. 26