Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Adalékok a Nyolcadik színhez

álltunk. Én vakációra igyekeztem, de a határon egy buzgó katona majdnem lelőtt. Behoztak. Álltunk. A túloldalon háztetők: piros remegés. „Maguk ..Falvak feszengtek. Fehér tornyokban harang rángott, mint nyakban a nyelés. Húsz éve ... — „Maguk eszik meg ..." — mondja a hadnagy, és nevet. Ebben a „maguk

"-ban nőtt fel egy gyermek, s kapott egy néptöredék létet és — nevet. A nyolc év előtti versből új vers épül, a szervezet a megidézett és felkínált jelentést befogadja. A születés köre fölé (alá?) új kör rajzolódik: a szlovákiai magyar létezés köre. Még nem tudjuk, hogy lefelé vagy felfelé, a pokol kútja vagy a mennyei rózsa felé koncentrálódik-e, csak azt tudjuk, hogy iránya megfelel az idő, a történelem irányának. II Az ismert formákon túl van e kör, túl és innen: örökké az uton. Az itt honos lélek az égre tör, s nem jut túl a purgatóriumon. Nem veszi be ég, kilöki pokol, pantha rhei: sorsa a partközök. Egyik parttól a másikig botol, s érzi: ő a körök közt a Között. Testtelen fény, szája helyén fohász. E kör lakói árnyéktalanok, 197