Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Adalékok a Nyolcadik színhez

nultak: a korábban sztrájkra izgató s ezért munkájából elbocsátott Molnár I. visszavételét követelték. A faluban, a születő csecsemő falujában csend volt, vasárnap délelőtti csend. Az iskolával átellenes porta gazdája, I. Gy. hajat vágatott. Lovaglóülésben ült egy széken az udvar közepén, s leszegett fejét pontosan úgy forgatta, mint a ló, ha szemellenzője mögül hátrakukucskál a kocsisára. A ház előtt I. Gy. legény fia az utcát söpörte. A kévényi nyírfaseprű után pókhálóvékony párhuzamosok maradtak az utca porában. Az újszülött jöttét nem várta a világ, nem várta a nemzet, nem várta a falu. A homályos szobában nem a nemzet vajúdott, a csapzott hajú fiatal asszony egyedül küzdött a saját és a gyermeke életéért. A jelek nem ígértek rendkívüli fiút. Vagy mégis? Ereszkedjünk egy kicsit mélyebbre földben, időben. IV nehezíti fiait a nemzet tört fényű október küretje afri 194