Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Adalékok a Nyolcadik színhez

NAGY KÁROLY LOVAS SZOBRÁRA Mi az ember? — Kör! — felel Alcuin. Léptet Nagy Károly merev arccal. Kör ő maga is, lova is kör: rövid hordó-test, kövér malac-far. A király nagy fején meleg sapka: fülére húzott koronája. Léptet a barbár északi fagyból délre-keletre az első árja. Hatalmas kardja kör sugára, ma szörnyű gyilok, kereszt holnap, halál a barbár lombardnak, szásznak, új hit a meghódoltnak. Mi az ember? — Kör! — felel Alcuin. A hű tanítvány azonnal nyergel, s indúl új körbe fogni a régi Rómát, pallossal, hittel, kereszttel. Nem kíván ő mást, csak hatalmat, s így lesz belőle keresztény cézár. Mímeli vagy tán nem is mímeli: mindenesetre a pápa mellé áll. S mint a középkor alkimistái: százféle elemet kever egybe (ekkor kerül a filio qui is véglegesen az Isten-Elegybe). 174