Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Adalékok a Nyolcadik színhez

LELTÁR őszi színüledékek az ablak mély poharában, zöld meg kármin, sárga meg ében, barna meg ónosszürke, s döbbent kék cafatok — ez az ég volt egykor. A mélyrétegben, az utcán, súlyos barnák és feketék kavarognak. E kinti színkeveréket az ablakon innen három szál szegfű tarkítja pirossal. Negyvenhárom év jele itt e három szegfű, s ünnep e színvonulás: zord születésnap. Már nem program az ősz, nem pezsgés. Elzakatolt az idő, el a lázak. Régi versekben hagyományos képek, félretolt csillékben a múlt nyár lombja. Im, ez az ősz már józan leltár, józan és keserű töprengés. Hozza jelentését a felszín. Fáradt villamosokról suttog a kármin, kedvetlen házakról az ónosszürke, s gyászról, önkívületről szól az ében. Ősi férfisors: asszony, gyerek és harc — süllyed a költő vissza a mélybe. 159