Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

Vadalmafa Felettem egy vadalmafa borong, ha almát hullajt, utánatekint. Kicsit vár, aztán ejt egyet megint, így hullatja messzi gyermekkorom mellém almaízű emlékeit. Csordakút Betonból van, a vödre meg ragyog, csak a vályú tudja, hogy valaha Vidrócki, a betyár, itt itatott mindig, hogyha Szombatból jött haza. Ki rikoltott? Könyvbe bukva ülök. Héja rikolt. Nem nézek fel, mégis tudom, hogy az. Elgondolom: versem is így rikolt, de hogyha nem írnám alá nevem, senki se találná el, hogy ki volt. Patakparton A víz felett hosszú szárú virág ing két szitakötő súlya alatt. Csókolóznak. Egy édes pillanat, s egyik erre, másik amarra száll. 13