Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

I. A lagzi

Aggyik mâ liâromszër kôrômënnek âz âsztâ körő és âsztân â mënyâsszon megöleli âpjât, ânnyât, mëgcsôkollyâ ikët és â testvírit is és âkkor mëgint csâk inekëlyik â nyoszolyôlyânyok: Fùjâk à trombitát, ennek i ty kölly lënnyi, âpâd udvârâbô néked el kölly mënnyi. Elmënt â mâdârkâ, üres â kâlitkâ, mâjd úgy âggyâ Isten, visszâgyôn tâvâszrâ. Hâ tâvâszrâ nem gyön, visszâgyôn kikelet, hâ kikelet nem gyön, többé sohâsë gyön. Á kirők lopnák, hâ vâlâmi elejbök âkâd, csészét, tânyirt vágy kânâlât és mikor mâ vocsorânâk, âkkor â mënyâsszon elé âggyâk. Mikor fölűnek á kocsirá, âkkor, hâ vânnâk ollyân gàzembërëk, âkkor kivëszik â keríkszöget, dë hât âz igën veszëdelmëss. Nâgy ustârcsâttogtâtâsvâ mënnek âz úton és igën sietnek. Azelőtt âzon â kocsin, âhol â mënyâsszon is ût, ott vittik â nyoszolyéfât, dë mâr inostân nincsen nyoszolyôfâ Kolonybâ. Mikor viszik â mënyâsszont, âkkor inekëlyik, hogy: 1. Loptám lovât, lopok is, hâ folâkâsztânâk is. Hâ nëm lopok, cserillëk. mégsëm igâzân illëk. 2. Amôrë én járok, még â fâk is sírnák, gyönge âgâjiré lëvelek hullânâk. Hullyâtok, lëvelek, takarjátok engëm, mer âz én szeretőm sirvâ keres engëm. Si rat hât is engëm, kereshet is engëm, mert ollyân szeretőt nëm tâlâl, mint engëm. 75