Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

I. A lagzi

A menyecskék ínekölyik: 1. Annyit hajtok âz urâmvâ, mint â félingëm újává, mint â félingëm ùjâvâ. Még âvvâl is többet hâjtok, hâ jelszâkâd úját vârok, hâ jelszâkâd újat vârok. 2. Ollyân âz én urâm âz embërëk között, mint á piros rúzsá á virágok között. A leginyëk, embërëk is inekőnek még: Fehír rózsá, piros rózsá most nyílik, âz én bâbâm lâkodâlmât most vígzik. Én is elmëgyëk â lâkodâlmârâ, megölelem, mëgcsolkolom, mëgolelëm mënyâsszonyi korába. A kocsmâbâ feliir ürmöt iszok én, kocsmârossné lyányát szeretgetëm én. Jó â borâ, de édësebb â csolkjâ, hogy vân-ë pénze, nincs-ë pénze, vân-ë pénze, nem kérgyi âszt sënki tüle, dë sohâ.