Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

I. A lagzi

Inekének lâgzissâkot, ami eszëkbe gyiin. Közbe kinâgâttyâk ikët borvâ. Âggyig ma âki értyi, mëgcsinâllyâ â pârtât. Mikor mënnek ki, âz âjtôn âvvâl füzetyik ki â vendigsigët, hogy inekének: Olly orszâgbâ jârtâm, kënyeret së lâttâm. Bornâk, pâlënkânâk szinyit is kivântâm. Az is vâsârnâp este vân, mikor mënnek â dunnâkir. Elmennek â vôleginhâsztù â mënyâsszonhâzig és kérik â dunnâkot. Ott vânnâk â nyoszolyélyânyok, â kôrôsztânyâ, âz âsszonok, â lâgzissâk. Mikor mënnek, âkkor énekëlyik: 1 Elkurjântom mâgâm főső fâluvigën, mëghâllyâ gâlâmbom alsó fâluvigën. Hâllyâ, vâgy nëm hâllyâ, nem tëhetëk rôllâ, gyönge szâvâjirâ nem mëhetëk odâ. 2 Jâj, dë sâros gyâlogùt, vót szeretőm, de elmút. Körő csillâgos âz ég, májd eszedbe jutok még. De mâr âkkor kíső lëssz, mert szeretőm hát is lëssz. 3 Nincs â fûszfânâk gyüké, nincs â leginnek szëme. Szëme vóná elmënne, itt nem szëmtelenkënne. 46