Putz Éva: Kolonyi lagzi (Pozsony. Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, 1943)

I. A lagzi

Hâromszër hirdetyik iket, asztân â hârmâgyik hétën csütörtö­kön van à hidosâs, âkkor hidosnâk â dorozsbâk, hijâk â lâgzissâkot. A dorozsbâ â vőlegín kërësztfijâ, hâ van nëki, hâ nincs, akkor và­lâkit tâlânâk â rokonyok közű. Hâ â vőlegíny kërësztfijâ ma van tizennigjr évess, âkkor âz â dorozsbâ, hâ ma âttô kissebb, âkkor tâlânâk mâst. Bemënnek â hâzbâ és beköszöntenek: „Erdélyi József és Szó­râd Mâriâ tisztöltetyi, hogy legyenek szivessek hétfőn â lâgzin mëgjelennyi." Mëgmongyâk, hogy minő tiszcsigvê híjak meg iket. Nimëllik helën mëgvendigëllik iket, â nâgyobb leginyëkët borrâ kinâllyâk, â kissebb dorozsbâknâk piszt ânnâk, két koronát vágy ötöt. Még azelőtt, hogy êkezgyik â hidosâst, êmënnek â mënyâsz­szonho. A mënyâsszon fôcifrâzzâ â kâlëpjikot frólyisos rozmâring­vâ, â mellejikre szip nâgy bukrítat és hâjketôt âd. A pâlcâjikot is fôcifrâzzâ virâgvâl és zsinôrvâl. Szombâton â mënyâsszonhâznâ cifrâsztâssâk âz âgyât, fölráz­zak â himëss dunnâkât. Ma â vôleginhâznâ is agyát húznák és min­dënt êkiszitenek. Vâsârnâp vëcsërnye utân mënnek â kâlâcsokvâ. A mënyâsszon bérmâkërësztânnyâ â lëgnâgyobbâkot viszi. Visz öt lepínyt, öt lëkvâross lepínyt, öt mákossát, öt gyivóssát, nígy morván t és két bâbât. Ëgy nâgy kâsbâ viszi, de há ëgybe nem fér, âkkor kettőbe viszi. Hâ belëfér ëgybe, âkkor mâgâ viszi â hátán ëgy nâgy himëss lepedőbe, hâ mëg nem fér ëgybe, âkkor segít nëki vâlâki vinnyi. Ez â kërësztânyâ visz még ëgy tyúkot és ëgy nâgy öveg bort és selëmkeszkenyôt, fíketőt mëg fűzővíget ászt kidíszítyik â kâsbâ és úgy viszik. Asztán gyün â kërësztëlô kërësztânnyâ, â komâsz­szony. Az is visz kisebb kâlâcsokot, de âzir ötöt mindënbo és ëgy öveg bort, mëg ëgy ílő tyúkot vâgy kâkâst, Asztân vânnâk ro­konnyi, nénnye, testvirëk és mindën mâs rokonyok, âzok mâ csâk ollyân kôzônsigëssen visznek, áminőköt mingyig sütnek. A kâlâ­csokot vâsârnâp dillutân viszik, mikor lëgtobben lâttyâk. Mikor â kâlâcsokot viszik, nem ínekőnek. Mint â mënyâsszonnâk, ugyân­úgy viszik â vőlegínnek is. Vâsârnâp este â két koszoróslyany esszëhijâ â lyányokot â mënyâsszonyho: „Estéhë gyertëk â pârtât szënnyi." Mikor mën­nek â lyányok, ínekének, ami âz eszëkbe gyün. Ottân ma ínekölyik: 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom