Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

MAGYAR ÍRÓ Mért kezdtél beszélni, ha senki se kérte, még a barátok is megcsúfoltak érte, mire volt jó rázni az ostoba rácsot, mikor hívni kellett a koporsó-ácsot, mért tüzeltél télben nagy tavaszt ígérvén, mikor csak a halál arat itt a végén, akár tél, tavasz, nyár, akár ősz borongat, nyelvetlen harangod mindhiába kongat, csak visszhangtalanság felhőzik fölébed — százszor, ezerszer: nem: élet vagyok, élet. 1927 86