Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

KÖLTŐ BESZÉL Csak menj, sereg, az életem tiéd, zúdulj, sereg, új Sína ez neked, messzihonnan dús pára száll feléd s az ígéretföld szíven integet. Én megmutattam s tán leroskadok, elég is ennyi ostrom, jel, roham, akár ma, mindegy, meg is halhatok, szabad az út és próbált had rohan. Ha jöttem eddig, jöttem értetek, ha sírtam, sírtam timiattatok, de megéredtem s megéredtetek: én ezt adom, mert engem adtatok: a szemetekben szárnybontó sasok, vert szűzi fegyver mindnek vállain, s a messzi síkon csodaszarvasok: elöl nyargalnak az én álmaim, űzzétek őket: valótlan valók, ne marasszon meg ígérő orom, megálmodott, szent keresnivalók, s én stigma leszek homlokotokon. ó, szent feloldás ilyen hegytető, s betelt sors itten oldalt-állani,