Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

A MEGSZALADTAK Ki mer ítélkezni fölöttünk, kik vállaltuk a maradásnak mázsás tölgyből készült keresztjét? Honnan vesz botor bátorságot ostort suhogtatni, befúló haláltusás szegény fejünk fölött ? Állták-e sorsuk, sorsunkkal rokon ? bevárták-e az ütleget nehéz dagadtra kínzott szívvel s türelemmel ? Ki várta be ? üres a grófi porta, hercegek százezrei — gazdátlan préda parlag, ki lett vezér, közülük egy se lett, se vállalásban, se más áldozatban, s menekülőben elhányt jussaik csak a mi megkínzott vállainkon juss még: a számlánk nő, nő, napról napra nő. A port szemünkből kimosta a könny: tisztán ragyog a magyar szenvedés a négy tájú kárpáti ég fölött s alatta már meg-megjelen közöttünk a lélek, melynek vezércsillagát a közös sors s megosztott szenvedésünk tűzi tisztelve annak homlokára, ki megkínlódott utunkon vezesse a mi élünkön a magyar jövőt. 1927 68