Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

a fagytól és a holdtól lilás, villózó fényben törékeny, ringó látvány... S megy, némán, feketében, előtte kulcsolt keze, mögötte fátyla lebben, egy szemer fájó érzés e közöny-végtelenben. Együtt borzongunk meg rá! Az álmodó csúcs és én... S a hómező-palásttal a Nőt, félútja végén, a Végtelent s a Végest — huss! — lopva összekapjuk s örök-hóval örökre a szívünkbe fagyasztjuk. 1948 222