Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

„S a sír, hol nemzet süllyed el..." nem kap gyászdali kart. Kurzus-boncok mivé tettétek a hiszékeny magyart?! Megöltétek vágyunk: Petőfit, s apánk: Kossuth Lajost! Zászlózva vár német hadat Rákóczi vára most. Tiltakozást bőg s vág a szél, virág helyett — havat. A természet? Az ellenáll! S a nép ? kusson marad: Nyilas söpredék lakja várad, haj, Zrínyi Ilona, nem volt e népnek csillaga, s most már nem lesz — hona. Nem volt vitéz lángoszlopa, csak vak „vitéz"~ei, s vakságuk egész nemzetünk kórágyra fekteti. ... Munkács terén, halál szelén, már német tank ragyog. ... S másnap az első hullafolt: a sárga csillagok. 1944 218