Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

A LÁNCHÍDON Hol soká, mint holt lányok úsztak le könyveim, most pici szivárványok habozó könnyeim. S akár if j ont szerelmes ringok, boldog, ne félj, egész beléd, te kedves folyóddal, szenvedély. Kit túsznak vett s konokul úgy hívott szánk s a szám, rád tört-töretlen borul érett folyóm, anyám. Fönn, túl a habok orján búcsúzva révedek ember-magyarok sorsán, kik magyar emberek. Iszákomat nem nyomja kincs, jelszó, jófalat, csak a jó munka szomja és pár tapasztalat s két csokréta. Egyik búm, a másik hiteim, ott nőttek egytől egyig Európa mezein. 213