Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

„Gyalogolni jó!", szólt az írás, s vonzott kopjafa, szűr, suba, üres papírt s telt szívet vittünk és „kulturát" a faluba. De úgy jártunk, mint a királyfi a mesében, kit behajít gondtóba a tündéri báj-bű, elnehezült ész, szív, láb, jármű, így nyelte a kő fiait a föld. S lassan varázsolt súllyá. Fenékig láttuk s ittuk át a valóság folyékony ólmát s az elkötelezés borát, Osztályügyünk, apánk s önpályánk volt azért önként-áldozat, hogy átvegyük kereszted mástól, minden elnyomott igazából jövőt szántó, szent Kárhozat. 7 Mérleget még minek csinálnánk ? az élet fele még elől, nem hőköltet munkánk dandárja, s próbált hit fúj hátunk felől. A népsorsot juhászító vágy bennünk él, de velünk se múl: nagyot akartunk, messze néztünk, s mámorulva szerettük népünk lelkestül s rakoncátlanul. Széttört a forma? Még nagyobbat! Lecsúsztunk? Mit a hatalom! Korokban és világrészekben számoltuk, mi a tartalom. 204