Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

TALÁLKOZÁSOM A NÁCIHADDAL A prágai Vencel téren Európa belereszket és hányja a keresztet: meglódult az új tatárjárás gépnyíllal s benzinabrakon. A márciusi hóviharnak rohamai rablót takarnak: a Vencel téren karóráját már motoros őr kémleli. Míg megtörli szemüvegét, leköpik gumiköpenyéi, s körülállja az utca népe, nem néz, nem hall, ő — gépezet. Civilben mérnök. Most kerék, német géprész, precíz, derék. Nem bánja, holnap merre hajtják, csak én félek, hogy Pest felé. S a póráz, mit Prágára vetnek, kötele lesz tán nemzetemnek s az emberiességnek is. S míg földrészünk sunyít, lapít: a hűdött béke kórágyánál örök éhséggel, mint a bálvány, 195