Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

HOLDFOGYATKOZÁS A PRÁGAI SZŐLŐHEGYEN Egy ország elfogyott, így ősszel, ártatlan, hiába... Egy ország elfogyott, mint égen a holdnak világa. A hangulat oly ismerős: „nem számít már az egy". Zord példa zúg, az ősz csikar, és deres lett a hegy. A népeket mindég bal önvétkük törte le; kinek köszönne mást ez, a véletlennek-e ? Rovásfáján Isten rója már rovását s öreg számadóként számbaveszi nyáját. A bizonytalan ősember-ellenség, fáj, fáj, fáj, roppant fáj az idegenség. Az árnyék most a holdba belemart s kettétárta, mint vésztjelző a kart. Vak ember sorsa fényt igényel s vak sors játszik élő igénnyel. S a magyar sors fájdul belém cseh királyok Szőlőhegyén. Mennyi átok, mennyi jaj, mennyi haj és mennyi baj. 189