Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

SZOCIOGRÁFIAI KÉRDŐÍVEN Egy summáslánnyal való beszélgetés után Ültetett, kapált, gyomlált, töltött, mióta bírja az eszét, körbe dolgozta az országot és tönkre szép-volt termetét. Hol az idő már, amikor még, ha elaludt a csirkeól, csak sikongva tudott kiszökni az úrfiaknak karmiból ? A melle után ki se nyúl már, az élete repedt fazék, húsz év munkája, kilenc ezres, a magyar postatakarék könyvében annyi mint a nulla. És lassacskán már ötvenes. (A gyermekének apja eltűnt, mikor alig volt öthetes az ártatlan. Ravaszruszkából írt utoljára egy lapot.) Azóta nem hált férfiakkal s tizenkilenc helyen lakott. Három dolgot imád a földön: gyermeket, földet, állatot, mért, hogy neki a Hármat-osztó földet s barmot nem adhatott, csak gyermeket, kiben tovább nő majd ez a semmitlen nyomor — Csoda-e, ha ördögfióka s szeszélyes, mint a puskapor, s ha kitanulja társadalmunk csínját-bínját és kalapos emberré válik, hát tüzet fog, s egyszer hirtelen, haragos számonkérő sommás intézést robbant és — szinte látom — letépi rólam a kabátom. 1937 183