Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

ÉN MINDEN NÉPET FÉLTEK ATTÓL Átok átoknak hegy én-hátán. S a sors ? A sors sosem segít. A Duna, mint egy hosszú sóhaj, fogja össze kis népeit. A szélben s a történelemben új rend tüzes szikrája ég, s ők hajbakapnak polgármódra, hogy leves, hús és főzelék. Az én fájdalmam erre nézvést már nem egyéni, nem magán, sok szenvedés formált munkálva igaz szándékom motorán: mindnek kívánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém. 1937 179