Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

Tán csak napfény nincs, tán csak várni kell még, míg sebeinkről a var s heg lehull, tudunk mi még zendülni is, kevésbé élhetetlenül s ronthatatlanuL Hántsd hát jajoddal tisztára, barátom, kényszerkérgünk, a külszint feketét: s a napfény tetté érleli, mi lénye: a szegények s a nép szeretetét. 1937 171