Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

ÉRCOLVASZTÓ A KÁRPÁTOKBAN Az éjszakába lángol jajveszéke, mit bőgő szél vén ormok fele űz, szemed előtt a háborgó kohóban borzongva szül kőből vasat a tűz. Termő vihar: már egyszer láttalak, fent úszott a salak. Égés után és forradalmak múltán a Duna mint friss hűtő hordja szét vizét, locsolván annak rendje-módján a Kárpát-kohó zűrös belsejét, amelyben új népsors forr alakulva mint annyiszor újra. Vagyunk itt kő: velője nyers anyagnak és súlyosan feneklünk, mint az érc, tudjuk, salak-jog az első kiömlés, és nem kész formák varrata a férc, az érték marad most is legalul vergődik, vár, tanul. De páran, kémlő bugyborék gyanánt, kik föl-fölszállunk, szellem-ösztöke, már azt vizsgáljuk, hol jön az idő, a Kárpát-kohó nagy főmérnöke, ki próbát rólunk véve ad jelet: kész, önteni, mehet! 1937 167