Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

III. Hegyek árnyékában

HEGYI SZEL A DUNÁNÁL Fönt zúg, lent súg. A dunatáji ember hol égboltot zúz, hol meg sírni sem mer, rongy civódások nap-napmenti sója, nagy szusz, kis ugrás tette koporsója, s bár sorsa egy nép sorsának a téte, egy pohár vízben háborog a léte, hidat verhetne s csak az árkot ássa, gyakran felejti, mi a hivatása, a vágya hűdött, nappalai esték, eszi, roncsolja a börtönbetegség, s míg testvér kéztől fojtva dől a rögre, a szélben mintha Európa hörögne. 1936 156