Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

III. Hegyek árnyékában

FENYŐFATUTAJ A KOMÁROMI HÍDNÁL Vadvíz szoptatta, mohák védték, páfrányok nézték első léptét, ott lett sudár valahol éppen, a kevély Nagykriván tövében, mikor vágták, beért a lába a Vág locsogó forrásába, s ha nem is tudja, hogy miért él, amíg így a lapály közé ér, most úszik, célnak hallgatag a komáromi híd alatt. Üdvözlik fürdő gyerekek, kalászban álló kenyerek, s mintha anyaöl volna, a Vágdunán túl a nagy Duna, hol békés háboríthatatlan megnyugodhat a torkolatban. Nem vesz ott, hová sorsa dobta, az örökös indulásokba, 126