Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

III. Hegyek árnyékában

JÚLIUS REGGEL Leteszem a könyvet, éjfél után három, még a derengés se hozza meg az álmom, jobb dolga akadt most a hajnalidőnek, aratókkal indul neki a mezőnek, ablakot könyöklök, már a nap is lángol, alvatlan lépek ki a könyvtudományból, nedves a nadrágom kertalatti réten, s már kinn álldogálok sárga vetés-szélen, mintha részeg volnék, mintha most láboltam volna ki valami nagy bajból, magamban ég, föld összeolvad s én jó része lennék, életközösség ez az életközelség, s mintha útrahívó parancsok izennék, értelmet zuhognak a kék kaszapengék, felfogom a hívást, fölszívom a képet: és föl a parasztot, dolgozót, a népet, zúg a nagy szertartás: izzadnak, aratnak... „Légy a szószólója munkásnak, parasztnak!" 1932 102