Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Jegyzetek

III. Távolabbi célok: A magyar nemzet kultúregységének ápolása az ország határain túl. 10

í Sziklay Ferenc: i. m. 10

5 Gömöry János: Emlékeim egy letűnt virágról, Budapest 1964, 165. 1. 10

6 Flachbarth Ernő: i. m. (Lásd a 83. sz. jegyzetet!) 10

7 Az alapszabályzat 2. pontja az SZMKE célját a következőképpen határozta meg: „Az egyesület célja a Szlovenszkó területén élő magyar nép szellemi és kulturális értékeinek megőrzése és fejlesztése. Evégből támogatja és előmozdítja az ifjúság nevelését, benne a közműveltség emelése útján a jobb érzést, a társadalmi fegyelmezettséget és az állampolgársági kötelességtudást fejleszti. Fejleszti a magyar nép körében a magyar irodalom és művészet népszerűsítésével és az olvasási kedv előmozdításával a művelődést." 108 a Magyar Vasárnap c. havi folyóirat Komáromban jelent meg 1931-ben, majd kétévi szünetelés után 1934—1938 között. Szerkesztői Alapy Gyula és Szombathy Viktor voltak. Példányszáma 1938-ban 7500—8000 körül mozgott. Az SZMKE-tagok a folyóiratot tagilletményként kapták. 10

9 A 91. sz. jegyzetben idézett tanulmányában Sziklay Ferenc a szóban forgó esetről ezt írja: „Bizalmatlanságot keltett a politikai téren széthúzó társadalomban az is, hogy az SZMKE ügyvezetője az egyik (ker. szoc.) pártnak volt aktív és exponált tartománygyűlési képviselője. Végre sikerült a nehézségek leküzdése, s ma az SZMKE rohamos fejlődéssel vonja be hálózatába a szlovákiai magyar falvakat." 11

0 Fábry egy 1936-ban írt cikkében ezt írja: „Mi egy Vájlok Sándorról sose fogjuk mondani: »egy szlovenszkói fiatalember«, mi mindig Vájlok Sándorról fogunk beszélni, mert e katolikus prohászkás rangját és értékét maradéktalanul jelenti a neve." (Egy szlovenszkói fiatalember. Magyar Nap, 1936. VIII. 19.) 11

1 Ilyen tárgyú tanulmányai közül a 6. sz. jegyzetben idéztünk már egyet (A szlovenszkói magyar népnevelés és problémái). Vájlok az ellenzéki pártok kultúraellenességére még egy olyan írásában is rámutatott, amely a Dél-Szlovákia elcsatolása után kiadott soviniszta „emlékkönyvek" egyikében (A visszatért Felvidék adattára l—ll., Budapest 1939) jelent meg; ebben az írásában (A magyar közművelődés helyzete a visszatért Felvidéken) többek közt ezt írta: „A magyarság időnként egészen belebódult a meddő ellenzékiségbe, és nem törődött sem a magyar értékek pusztulásával, sem azoknak az adottságoknak a kihasználásával, amelyből a népcsoportra csakis haszon háramolhatott volna." 11

2 Bólya egyik cikkében azt írta, hogy a csehszlovákiai magyar pártokat „vagy régi emberek csinálták, vagy tudatlan és stréber 206