Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei
az első világháború után - és akkor is olyan eredendően kisebbségi irodalomként - bontakozott ki, amelynek nem voltak történelmileg megalapozott helyi hagyományai. Azok a kiemelkedő irók, akik az egykori Felvidéken születtek vagy működtek, és alkotásaikban esetleg az itteni tájat, életet és történelmet is megörökítették (Balassi, Pázmány, Kazinczy, Jókai, Madách, Mikszáth stb.), az egységes nemzeti hagyományba épültek be. Helytelen volt tehát az a módszer, amelyet egyes irodalomtörténészek, például Pavol Bújnák 21 5 alkalmaztak, amikor a szlovákiai magyar irodalom történetét - a magyar irodalom itteni területi vonatkozásai alapján - a latin nyelvű, legendák koráig, a Halotti Beszédig és Balassiig vitték vissza. „A szlovenszkói magyarság nem volt perifériakisebbség, hanem a nemzet alaptestének része - írja Szvatkó Pál. - Alig hatvan kilométerre kezdődött Budapesttől, s a török idők óta nem volt szüksége és alkalma, hogy az erdélyi elővéd-nemzet mintájára önálló sejtmagot fejlesszen ki. Mindenét, amije volt, a tőszomszédságban levő fővárosba küldte, gabonáját, borát, iparcikkeit... s természetesen szellemi termését is. Budapest felszívta életerejének legjavát - s amikor eljött az államfordulat, mint a levágott láb, élettelenül maradt a helyén." 21 6 Budapest vonzása és hatása természetesen visszafelé való hatállyal is érvényesült. Az újságolvasók és irodalomkedvelők budapesti lapokat és folyóiratokat olvastak, és azokban a vidéki kulturális egyesületekben és kaszinókban, amelyeknek irodalmi szakosztálya is volt, a fővárosi író meghívása jelentette a szenzációt. Azok az írók és irodalomtörténészek, akik az első világháború után kialakult kisebbségi magyar irodalmak genezisét alkalmilag boncolgatták, rendkívül sajnálatosnak tartották azt a tényt, hogy a régi Magyarországon - Erdély kivételével nem fejlődött ki egészséges és hasznos szellemi decentralizáció. A decentralizáció hiánya az államfordulat bekövetkezése után a csehszlovákiai magyarság viszonylatában súlyos nehézségeket okozott: „Az északi részeken nem virult olyan mély és széles magyar szellemi élet, hogy önállóságig (legalábbis bizonyos önállóságig) fejlődő és teremtő kultúrcentrumok keletkezhettek volna - írja Féja Géza. - Az új államalakulás első éveiben tehát óriási magyar kultúrfeladatok jelentkeztek: egész 85
