Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
IV.fejezet fjúsági mozgalmak
útja, pályája ennek a megoldásnak keresésével s az útkeresés egyes szakaszainak megfelelő nagyszabású tervek és munkaprogramok kidolgozásával azonos. Azt a nagyfokú nemzedéki elhivatottságot és a társadalmi kérdések elemzésében tanúsított fiatalosan aggálytalan biztonságérzetet, amely a Sarló mozgalmi szakaszára rendkívül jellemző volt, baloldalról is többször bírálták. Ez az egykori bíráló magatartás a meleg elismerés hangjával elegyítetten újult fel Forbáth Imrének abban a tanulmányában, amelyet 1943 őszén a londoni emigrációban írt. 10 7 „Kik voltak a sarlósok, az újarcú magyarok?" - tette fel magának a kérdést Forbáth, és a feleletében rámutatott arra a „csodálatosan összetákolt gondolatvilágra, amelyet a sarlósok csoportja kialakított. Volt abban Ady, Szabó Dezső, Móricz, népiesség és szocializmus éppúgy, mint mindenre jó recept a nemzetiségi, paraszti, ifjúmunkáskérdésektől egészen a kelet-európai koncepcióig ... - de nem ez a lényeges. E mozgalom lényege a frissesége, lírai fellángolása és az a bátor gesztus, amely helyet követel a maga és gondolatai számára. Megunva az »öregek« politikai és művelődési egyeduralmát és a negativizmus kongó ürességét, a sarlósok mint tavaszi vihar törtek be az újjal a magyar térségbe. A kisebbségi valóság ismeretének és a népi alkotóerő feltárásának ezek az úttörői nemcsak a csehszlovákiai magyarságot termékenyítették meg, de hatást gyakoroltak az egész magyarságra." A maga útjait független szabadcsapatként járó Sarlónak valóban „csodálatosan összetákolt gondolatvilága" volt. Ideológiai tekintetben olyan eklektikus összetételű mozgalom volt, „mely nemzeti, de nem nacionalista, demokratikus, de nem szociáldemokrata, keresztény fiúkból áll, de antiklerikális, egyetemes magyar kultúrát hirdet, de nem irredenta". 16 8 A Sarló vezetői a mozgalom ideológiai függetlenségéhez sokáig önérzetesen ragaszkodtak, s a kisebbségi társadalom felemelésére szolgáló munkaprogramjukat önerejükből és szabad vizsgálódással akarták kialakítani és fejleszteni. „Számunkra az volt az intellektualizmus, hogy újramérjük a világot - írja a Hét próbában (99. 1.) Balogh Edgár. - Űj kapcsolódásokkal értékeljük mindazt, ami körülvesz, merész változatokban kísér73
