Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
III.fejezet Az iskola és az iskolán kívüli népművelés
• / vétség) létesítettek, amelynek az volt a feladata, hogy a magyar jkt-k és hb-k alakítását mindenfelé propagálja és megszervezze. A régi és az új testületek és bizottságok működését sokszor megnehezítette az a súrlódás és viszály, amely a különböző pártállású tagok között alakult ki. Voltak azonban olyan járási testületek is, amelyek a tagság belső ellentéteit kiküszöbölve példamutató munkásságot fejtettek ki. így például a Lévai JKT 1936 --37-ben olyan előadássorozatot rendezett, amelyben képzett előadók 11 8 a kisebbségi magyarság helyzetéről és problémáiról értekeztek; ezt az előadássorozatot, illetve az előadott anyagból összeállított könyvet (Kisebbségi problémák, 1937, Léva) a polgári és részben nacionalista szemlélet túltengése ellenére is - úgy tekinthetjük, mint a kisebbségi életünk komplex felmérésére irányuló értékes kísérletet. Az állam által kiépített hivatalos népművelési keretrendszernek a jkt-n (és a hb-n) kívül volt még egy jelentős intézménye: a közkönyvtár. A közkönyvtárak létesítését és fenntartását az 1919. évi 430. sz. törvény a városok és községek kötelességévé tette. A közkönyvtári törvény - melynek végrehajtására Szlovákiában és Kárpátalján csak 1925/26-ban került sor - a kisebbségek igényjogosultságát is pontosan körvonalazta; elrendelte, hogy „a nemzeti kisebbségekkel bíró politikai községekben akkor, ha a kisebbség a legutóbbi népszámlálásnál legalább 400 személyt tett ki, illetőleg, ha a községben nyilvános kisebbségi iskola van, a kisebbség számára külön könyvtár vagy az általános könyvtáron belül külön kisebbségi osztály állítandó fel". Az 1930. évi népszámlálás adatai alapján 727 olyan város és község volt, amelyben magyar községi közkönyvtárat lehetett illetve a törvény fogalmazása szerint: kellett - felállítani. A magyar közkönyvtárak száma csak 1936-38-ban közelítette meg ezt az elérhető ideális helyzetet. 1926 és 1935 között a könyvtárak számát illetően alig volt emelkedés: 1926-ban 550 magyar könyvtár volt 87 697 kötettel, 1935-ben pedig 634 könyvtár 138 981 kötettel. „Országos viszonylatban igen jók voltak a magyar kölcsönzési adatok - állapítja meg Vájlok Sándor. A hétszázezernyi magyarság 1934-ben 342 780 kötetet, 1935-ben pedig 348118 kötetet váltott ki. Ez a szám csaknem elérte 61
