Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

III.fejezet Az iskola és az iskolán kívüli népművelés

ban rossz gazdáknak bizonyultak, és a nagy perspektívájú intéz­ményt pár év alatt gazdaságilag és szellemileg egyaránt csődbe juttatták. Az aktivisták érthetően élénk érdeklődést tanúsítottak az iránt a hivatalos népművelési keretrendszer iránt, amelyet az állam épített ki a polgári demokratikus társadalmi rendszer nép­szerűsítésére. Az állampolgári nevelésről szóló 1919. évi 67. sz. törvény elrendelte, hogy a lakosság körében ingyenes tan­folyamokat kell rendezni, amelyekben hozzáértő előadók ismer­tetik az állam felépítését, jellegét, törvényeit és az állampolgá­rok jogait s kötelességeit. E tanfolyamok rendezésével és irányí­tásával az úgynevezett járási közművelődési testületeket (jkt) és a helyi bizottságokat (hb) bízták meg. A jkt-k és a hb-k vegyes összetételű - a politikai pártok és a kultúregyesületek kikül­dötteiből alakított - szervek voltak, és az említett tanfolyamok ügyeinek intézésén kívül más, fontos hatáskörük is volt: ők osztották ki a kulturális egyesületek számára az állami, illetve községi segélyeket, és adó- és illetékmentességet biztosítottak az általuk jóváhagyott kulturális rendezvényeknek. Az ellenzéki pártok negativizmusa következtében a magyar­ság a jkt-k és hb-k létesítése által elnyerhető anyagi lehetőségek­től hosszú ideig elesett. Ezt az oktalan mulasztást nemcsak az aktivisták rótták fel, hanem a belső kritikusok is. A „magyar passzivitás tarthatatlanságát" hangoztató Surányi Géza és dr. Váradi Aladár kimutatták, hogy az 1926-ban működött 569 já­rási közművelődési testületből 298 volt cseh, 82 szlovák, 177 német, 8 ruszin, 3 lengyel és csak 1 (!) magyar. 11 5 Vájlok Sándor 1938-ban visszamenőleg felmérte és számszerűen is kifejezte azt a súlyos veszteséget, melyet az állampolgári nevelésről szóló törvény „sokáig tartó bűnös bojkottálása" okozott: „A törvény és a népszámlálás összevetése után a magyarság 41 járási (ille­tőleg városi) közművelődési testületet és 813 helyi bizottságot alakíthatott volna. 11 6 Ebből 1937 végéig csak 14 járási testület és kb. 200 helyi bizottság alakult meg. A szellemi veszteséget nem számítva, csak az anyagiakat: a magyarság közel 15 millió olyan illetéket fizetett az államnak, amelytől később mentes volt." 11 7 1936 elején külön szövetséget (Magyar Közművelődési Szö­60

Next

/
Oldalképek
Tartalom