Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
III.fejezet Az iskola és az iskolán kívüli népművelés
38-ban - a helyi szervezetek által produkált színielőadások száma évi 300-400 körül mozgott. Egy-két alkalommal országos jelentőségű helyi rendezvényekre is sor került, így például a lévai szervezet szabadtéri János vitéz-előadására, melyen közel harmincezer ember vett részt, és a Tiszaújlakon 1935 áprilisában megrendezett Rákóczi-emlékünnepre, amelyet az SZMKE kárpátaljai ikerszervezete, a Podkarpatszkáruszi Magyar Kultúregyesület (PRMKE) valósított meg. (A PRMKE helyi szervezeteinek száma 1938-ban 42 volt.) Az SZMKE formai szempontból politikamentes kulturális tömegszervezet volt, alapszabályaiban - a fennálló egyesületi jogszabályozás kényszere folytán - a következő kitétel is szerepelt: „Az Egyesület működéséből minden politikai tevékenységet kizár." Valójában mindvégig az ellenzéki pártok szellemi befolyása alatt állott ez a nemzeti és keresztény elveket valló szervezet. A politikai gyámkodás az indulás idején még burkoltabb formában nyilatkozott meg, ekkor a közvélemény nyomására a keresztényszocialista pártban exponált szerepet betöltő Alapy Gyulát az SZMKE ügyvezetői tisztségéből kénytelenek voltak visszahívni. 10 9 Az ellenzéki pártok nagy előretörése idején, 1935-38 között az SZMKE aztán fokozatosan azzá vált, aminek kezdettől fogva tekintették: kulturális „keretrendszerük" egyik alappillérévé. A radikalizálódó Sarló kultúrpolitikai felméréseiben és a kommunista sajtó cikkeiben az SZMKE-t az ellenzéki pártok kultúrfüggvényének, kultúrfiókjának tekintették, és az általa kifejtett és irányított kulturális munka tartalmi és eszmei színvonalát lebecsülték. E lényegében helytálló és jogos kritika mellett tárgyilagosan meg kell állapítani azt is, hogy az ellenzéki pártok és az SZMKE szellemisége között még a legszorosabb összeforrottság idején is voltak distanciák, amelyek egyrészt a két különnemű szervezet struktúra- és programkülönbségeiből, másrészt a falusi SZMKE-tagság politikailag heterogén összetételéből adódtak. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy az SZMKÉ-ben a jószándékú és derék kultúrmunkásoknak egész sora dolgozott, akik a népművelést - az ellenzéki pártok rejtett, belső intencióival ellentétben - komolyan vették, és az adott 57
