Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

II. fejezet A kisebbségi önvédelem politikai-világnézeti formái

tunk ellenére, erőszakosan lettünk a magyar nemzet testéből kitépve, és az ezeréves Magyarországnak ideálisan egységes te­rületéből erőszakkal lettünk kiszakítva. Ittlétünk tehát távolról sem a népjogellenes tények elismerése, de élő és ünnepélyes tiltakozás a rólunk-nélkülünk való igazságtalan rendelkezés ellen. Tiltakozunk az ellen is, hogy a cseh államhatalom a poli­tikai élet legfőbb megnyilvánulását: a nemzetgyűlési választá­sokat a Magyarországtól elszakított területeken foganatosította akkor, amikor azoknak hovatartozandósága még jogszerűen el nem döntetett." 4 3 Az ellenzéki pártok politikai taktikájának alapja elejétől vé­gig a Horthy-Magyarország kormányköreivel való egyetértés­ben, azaz revizionista-irredenta szellemben kialakított negativiz­mus volt. Ennek a negativizmusnak - illetve a történelmi Ma­gyarország visszaállítására irányuló klerikális és földbirtokosi érdekeknek - az öncélúan űzött sérelmi politika felelt meg legjobban. Az ellenzéki párt törvényhozói jól tudták, hogy a csehszlovák kormány már negativizmusuk és irredentizmusuk miatt sem veszi figyelembe követeléseiket, de a magyarság egyedül hivatott jogvédőinek szerepét tovább játszották, s a kisebbségi tömegeket megtévesztő politikai karakánságot mind­végig tetszelegve gyakorolták. Az általuk használt tetszetős, de meddő politikai stílust és parlamenti játékmodort cinikus őszin­teséggel mutatta be egyik szellemi vezéremberük, Szvatkó Pál: „Az ellenzéki politika állandóan a leghatározottabb ellenzékiség alapján állt, s önrendelkezési jogot követelt... Másrészt a ma­gyar pártok elutasító elvi magatartásuk mellett a gyakorlatban szükséges lojalitást mutattak, a nem helyeselt törvények tiszte­letét, mert másképp nem élhettek meg. Nem voltak macedónok. Valahogy de jure nem ismerték el a köztársaságot, de facto igen. Az összekötő lépést a két mód között sohasem tették meg, nem kötöttek önként Locarnót a csehekkel, s főleg ez külön­böztette meg a politikájukat a kormány által útra bocsátott ak­tivista indulásoktól. Viszont a magyar ellenzék a parlamentben elszigeteltsége miatt az állandó tiltakozáson kívül reális ered­ményt nemigen érhetett el.. ," 4 4 Ezt a súlyos hátrányt az ellenzéki párt belső kritikusai és a párthoz közel álló szimpatizánsok is sokszor felrótták. Az epi­29

Next

/
Oldalképek
Tartalom