Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
II. fejezet A kisebbségi önvédelem politikai-világnézeti formái
szükséges arányszámot. A magyarság önkormányzati lehetőségeit érzékenyen érintette a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok számának csökkentése is. Szlovákiában és Kárpátalján mindössze négy város - Pozsony, Kassa, Ungvár és Munkács maradt meg ilyennek; 35 város - köztük néhány tartósan magyar többségű is - községi színvonalra süllyedt, és közigazgatási szempontból a járás hatáskörébe került. Az önkormányzati lehetőségek csökkenése következtében a kisebbségi önvédelmi harc súlypontja csakhamar az országos politika terére tolódott át. Az 1920. évi első országgyűlési választásokon már a magyar kisebbségen belül szervezkedő politikai csoportosulások is részt vettek, az itteni magyarság gazdasági és kulturális problémái különböző osztályérdekeket képviselő pártok programjába és érdekkörébe kerültek, a parlamentben és sajtóban folyó politikai harc tárgyává váltak. Az önvédelmi harc, annak ellenére, hogy az egész kisebbségi magyarság számára létkérdésként és a nemzeti öntudatból fakadó erkölcsi magatartásként jelentkezett, nem volt és nem is lehetett egységes. A kisebbségi társadalom osztálytagoltságának és a polgári demokratikus rendszer által engedélyezett politikai „szabadharc" adottságainak megfelelően az érdekvédelemnek különféle árnyalatai alakultak ki. Ha ezek közül az árnyalatok közül az egymáshoz közel állókat - a jelentéktelen különbségek kiküszöbölésével - közös nevezőre hozzuk, akkor a kisebbségi önvédelemnek, illetve az ehhez való politikai viszonyulásnak három alapvető formáját különböztethetjük meg: a negativista ellenzékiséget, az aktivizmust és a kommunista párt fokozatosan tisztuló, kristályosodó nemzetiségi politikáját. I. A negativista ellenzékiség pártpolitikai keretei - a régi magyarországi politika klerikális és polgári hagyományainak szellemében - már 1920 elején kiépültek. Ezt a papi és földbirtokosi vezetés alatt álló ellenzéket a kezdettől egészen 1936-ig (az egyesülésig) két, egymással szövetkező politikai csoportosulás alkotta. Az egyik - az Országos Keresztényszocialista Párt 3 0 - az egykori hírhedt néppárt és az újabb keletű keresztényszocialista mozgalom szellemiségéből ötvöződött, kereszteződött össze; a klerikális eszmeiség mellett a történelmi magyarság gondolatához való merev ragaszkodás jellemezte; azt a „régi 27
