Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Jegyzetek

dasági helyzeténél is sokkal fontosabb és elsőrangú probléma.a magyar kultúra konzerválása és továbbfejlesztése ott, ahol magyarok laknak. Emellett minden más kérdés eltörpül. Ezt a problémát pedig csak maguknak az íróknak, az öt országban élő, ötfelé szakadt magyar íróknak valamely formájú — mégpedig az új országok új viszonyait mindenben respektáló, s a háború és forradalmak utáni új embermentalitás alapjaira támasztott — tömörülése fogja megoldani tudni. Nekünk, magyar íróknak kell kiépítenünk a sokfelé szakadt magyarság kultúrhálózatát. Nekünk kell a magyarság szellemi élete konzerválásának, továbbfolytatásának és fejlesztésének módjait és mikéntjét és a magyar írók életének vagy halálának ezzel a problémával össszefüggő és a probléma megoldásától mindenben függő kérdését napirenden tartani és megoldani. Kell, hogy mi legyünk egyúttal úttörői az öt ország minden népe közötti kultúrcsere megindulásának és fenntartásának is, és ezzel együtt egy emberi, egy igazi békementalitás kiépítésének. Sokan és sokat beszéltek és írtak már erről az életbe vágó problémáról, de kézzelfogható pozitívumokig eddig nem tudtunk eljutni. Mi most végre pozitívumok elérésére, megszervezésére vállalkozunk, s a munkánk kicsinyes szempontoktól mentes, teljes lélekkel való támogatására szólítjuk fel az utódállamok íróit. Itt, a Tűz vezetőhelyén szólítjuk fel az utódállamok. Csehszlovákország, Románia, az S. H. S.-állam és Ausztria összes magyar íróit és újságíróit, hogy kezdjék meg egy kultúrföderáció, egy kultúrközösség valamely formájának megszervezését saját államukon belül." Az utódállamok összes magyar íróihoz és újságíróihoz intézett felhívás utolsó része néhány írót és újságírót konkrétan is megnevez („Csehszlovákországban Mécs Lászlót, Falu Tamást, Merényi Gyulát, Keller Imrét, Kultsár Miklóst, Nátolyáné Jaczkó Olgát és Rácz Pált"), és a felvetett probléma áldozatos és intenzív támogatására külön is felkér. Ami az ankét visszhangját illeti, az nem volt élénk. Az érdekesebb hozzászólások közül Kultsár Miklósét emelhetjük ki, amelyben az ankét meglehetősen utópisztikus jellegű eredeti célkitűzése a csehszlovákiai magyar írótársadalom megszervezésének javaslatára redukálódott le. „Alkossuk meg az utódállamok magyar íróinak akadémiáját... vagy ha az egyelőre akadályokba ütköznék, legalább a szlovenszkói írók alkossák meg a Madách-társaságot — írta hozzászólásában Kultsár. — Tartsunk talán Kassán (mely ma Szlovenszkó irodalmi életének központja) egy értekezletet, amely a szervezkedés alapjául szolgálhatna." (Visszhangok a Tűz szózatjára. II. évf., 11—12. [14—15.] sz.) 55

8 Krčméry Gömörihez írt levelében többek között ezeket írja: „Igen tisztelt Uram! »Tűz«-ét szívesen olvasom, s méltánylom nemes igyekezetét... Ne vegye rossz néven, hogy ankétjükre az 267