Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Jegyzetek

a hegyek között, hogy olyant nyújthassanak, amilyenre eddig még nem volt példa a szlovák művészetben... Valóságos térképelési munka folyik közöttük. De ebben nem marasztalhatók el teljesen a művészek. A hivatalos képvásárlók, a képvásárló szlovák értelmiség megkívánta a föld- és néprajzi jellegzetességet a képtől... Művészi elvet, stílustörekvést nem jelentett ez az irány. A szlovák művészet másik szárnya bizonyítja ezt, ahol néhány kiválasztott, távol a népszerűség hangos megnyilvánulásától, a nyugati művészet formaproblémáin keresztül igyekezett kifejezni önnönmagát és a szláv lélek rezdüléseit." (A művészet. In: Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938, Bp. 1938, 126—130. 1.) 47

2 Brogyányi Kálmán: A szlovenszkói magyar művészet krízise. Magyar írás, 1937, 2. sz., 44.1. 47

3 A kettős vezetéknevet (Tallós-Prohászka) a művész 1938 előtt nem használta. 47

4 Szalatnai Rezső: Tallós-Prohászka István művészete. Irodalmi Szemle, 1965, 7. sz., 655—661. 1. 47

5 Albrecht Sándor (1885—1958) életéről és műveiről a Zenei Lexikon, (Bp. 1965) részletes tájékoztatást ad. 47

6 Antalffy Vilmos (1878—1946) reálgimnáziumi tanárként és karmesterként működött Pozsonyban. 47

7 Németh István László (1945 óta a Németh-Šamorínsky nevet használja) alkotó munkásságáról szintén a Zenei Lexikon ad tájékoztatást. 47

8 A pályázatot a Magyar Figyelő 1934. évi 1—2. számában (a címlap belső oldalán) hirdették ki: „Komponálandó: 1. Egy magyar lírai költő költéménye vegyes karra, esetleg kísérettel, 2. Eredeti magyar népdal a capella férfikarra... Díj: 1000—1000 Kčs. Határidő: 1934. VI. 15. Csakis magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok pályázhatnak olyan művekkel, melyek sem nyomtatásban meg nem jelentek még, sem nyilvánosan elő nem adták őket." 47

9 „A dalosügy országos szövetségben való rendezésének gondolatát a Kassai Zenekedvelők Dalegylete vetette fel azonnal a fordulat után, azonban a bizonytalan helyzet s a működésben maradt dalegyletek egymást nem ismerése miatt ez a kezdeményező lépés sokáig eredménytelen maradt. A KZD felkérésére 1925-ben vette kézbe a kultúrreferens az ügyet. A működő vagy csak jogilag fennálló dalegyletek felkutatása és pontos összeírása után kidolgozta a Szövetség alapszabályait, s ezeket 1928. március 31-én a prágai belügyminisztérium jóváhagyta. A Dalos Szövetség első központja Kassa volt, azonban ez a hely nem bizonyult alkalmasnak az országos vezetésre, így 1930-ban Pozsonyba tette át székhelyét!" (Sziklay Ferenc: Kulturális szervezkedésünk története. In: Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938, Bp. 1938, 93— 108. 1.) 256