Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
I. fejezet A kisebbségi helyzet kialakulásának és fejlődésének determinátságai
tott kisebbségi társadalom különböző rétegeiben (különösen az állami alkalmazásban működő vagy működni kívánó hivatalnokok és közalkalmazottak körében) gyötrő alacsonyabbrendűségi komplexust és erős asszimilációs pszichózist idézett elő. Ezekre a sajnálatos megnyilvánulásokra a kisebbségi sajtóban sokszor megbélyegzően mutattak rá, és keserűen konstatálták, hogy az asszimilációra való hajlandóság nemegyszer erősebb, mint a közvetett asszimilálási kényszer. Czuczor László 3 2 egyik cikkében a következőket írta: „Csehszlovákiában a lehetőség megvolna ahhoz, hogy szabadon éljünk nemzeti és kulturális életet, s népünk tömegei mégis hisztérikusan menekülnek a magyarságtól. Senki sem kényszeríthet bennünket például arra, hogy a gyermekeinket szlovák iskolában taníttassuk (s aki kényszeríteni akar, az az alkotmány ellen cselekszik), s mégis 17 700 magyar gyermek jár szlovák iskolába. A magyar gyakran nem akarja, hogy gyermekei az anyanyelvükön tanuljanak, a mi iskolánk, a mi nyelvünk, a mi kultúránk és egyáltalán a magyar nemzet nem eléggé előkelő neki, nem eléggé úri... a magyar iskola a proli iskola, a szegények iskolája, a szlovák iskola pedig ugródeszka a magasabb színvonal, a társadalmi érvényesülés felé ... Ki kényszeríti vajon az ismert írónőt arra, hogy a gyermekét szlovák iskolában neveltesse, vagy kultúréletünk független és agilis szervezőjét, vagy másokat megszámlálhatatlan mennyiségben, köztük olyanokat, akik egyenesen a magyarságból élnek." 3 3 Ugyanazt „a szervilis túlbuzgóságot, az alacsonyabbrendűségi érzet torz kihatását" 3 4 pellengérezi ki Gömöry János is: „Egyáltalán elharapódzott az a téves nézet, hogy aki állami szolgálatban van, és ha magyar származású is, szakítania kell régi körével, és gyermekeit már csehszlovákoknak kell nevelnie. Nem hiszem azonban - mellesleg megjegyezve -, hogy ezzel az eljárással rokonszenvet váltanának ki ezek a magyarok például a csehekből. Éppen azért nem, mert ők kisebbségi sorsuk idején is híven ragaszkodtak nyelvükhöz, kultúrájukhoz, és így természetesnek veszik most, ha ugyanazt találják a csehszlovák állam magyar alattvalóinál. Véleményem szerint állami érdek kiirtani e téves nézetet. A magyar kultúra állami közegeit az államhatalomnak egyenesen utasítani kellene arra, hogy legyenek a ma24
