Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Jegyzetek

tanszék magyar tudósok nélkül. Magyar Újság, 1934. X. 21.) tiltakozott az ellen, hogy a tanszéket betöltetlenül hagyják. Az addigi félmegoldásokat elvetette, és jelöltként több magyarországi tudós nevét sorolta fel (Schöpflin Aladárt, Benedek Marcellt, Szerb Antalt, Farkas Gyulát, Komlós Aladárt, Németh Lászlót). Egri Viktor A szlovenszkói magyarság kultúrkérdéseiről című írásában (Láthatár, II. évf., 4. sz. olyan javaslattal állt elő, amellyel Anton Straka is egyetértett. Egri arról beszél, hogy a Pesten járt szlovákiai magyar írók a csehszlovák követségen fesztelen beszélgetés keretében több nevet felemlítettek, „melyek mindenkor díszei lehetnek a Komenský Egyetem tanári testületének". „Ha tavaly szóba kerülhetett Farkas Gyula dr. berlini egyetemi tanár neve, akkor most a Komenský Egyetem öttagú jelölő bizottsága — a követség nagyon alaposan tájékozott sajtóattaséjának tanácsát meghallgatva — sorra vehetné a Budapesten élő fiatal magyar tudósok legjavának munkásságát: Szerb Antalét, akinek kétkötetes irodalomtörténete az Erdélyi Helikon százezer lejes pályadíját nyerte... de elsősorban Komlós Aladárét, aki a legmélyebb és legtanultabb esztétáink egyike, és aki a tanszék betöltésénél már szlovenszkói származásánál és hosszú szlovenszkói munkásságánál fogva is a tanszék legérdemesebb jelöltje volna." m A nagy cseh kritikus, F. X. Šalda a magyar filológia prágai helyzetéről a következőket írta: „A köztársaságban majdnem hétszázezer magyar van, akik teljes komplexumot alkotnak. A kisebbségi törvény alapján gondoskodnunk kell kultúrszükségleteikről: így egyebek között saját középiskoláik is vannak, nem nagy számban ugyan, de legalább az alapszükségleteknek megfelelően. Gondoskodnunk kell tehát jó tanárokról a középiskolák számára. De hogyan van ellátva a prágai egyetemen a finnugor filológia? Van ugyan tanszék a filológia részére, s ezt a nemrég elhunyt Bújnák Pál töltötte be, ám ennek a széles tudományos szaknak egyetlen tanár kevés. A szemináriumnak a helyiségei pedig teljesen elégtelenek, kicsi a könyvtár, és az összes szemináriumok közül a legkisebb dotációt kapja — igazán koldus dotációt, ezer koronát egy évre. Hogyan nézhet ki aztán állampolgáraink tudományos felkészültsége — azoké, akik a magyar nyelvet, irodalmat és kultúrát tanulják, hogy később középiskolásoknak adják tovább?... Ahelyett, hogy segítenők kifejteni azokat a demokratikus gondolatokat, amelyek a magyar múltban éltek és hatottak, eloltjuk még azokat az alkotó képességeket is, amelyek esetleg államterületünk magyar lakosságában rejtőznek. Igyekeznünk kellene Prágához kötnünk őket egyetlen tartós kötelékkel: azzal, hogy teljes megnyilatkozási lehetőséget és munkaalkalmat nyújtanánk nekik." (My a Madari. 246