Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Jegyzetek

követelése nem szerepelt; ez vonatkozik arra a részletes memorandumra is, amelyet a CSKP képviselői és szenátori klubja Antonín Zápotocký, Viliam Široký, Karel Kreibich és Steiner Gábor aláírásával 1938. április 16-án nyújtott át a „kisebbségi statútum" előkészítésével foglalkozó Hodža miniszterelnöknek. A sarlósok álláspontjáról szintén volt már szó. A magyar tanszékért folytatott harcnak ezek az exponensei a teljes magyar egyetem létesítését nem szorgalmazták, de néhányszor felvetették azt a javaslatot, hogy a kisebbségi szempontból fontos tárgyakból (szociológia, néprajz) a magyar bölcsészhallgatók számára magyar nyelvű előadásokat is biztosítsanak. Dobossy Imre egy 1931ben írt cikkében (A magyar jogi fakultás kérdésében. Magyar Diákszemle, 1931, 1. sz.) arra hívta fel a magyar egyetemi hallgatóságot, hogy a diákkörökben való alapos megvitatás után együttes fellépésekkel kérjék a magyar nyelvű jogi kar létrehozását. 402 a prágai bölcsészkaron a magyar irodalom és nyelv kitűnő népszerűsítőjének, František Brábeknak magyar lektori gyakorlatai az 1918-as államfordulat után nem szakadtak meg. A finnugor nyelvészetből habilitált Pavol Bújnák az 1925/26-os iskolai évtől tartott — ugyancsak Prágában — magyar filológiai előadásokat. Ettől az időtől kezdve a magyar egyetemisták élénk mozgalmat fejtettek ki annak érdekében, hogy a pozsonyi egyetemen is vezessék be a magyar filológiát, illetve létesítsenek magyar tanszéket. 1928 novemberében a pozsonyi egyetem egyik előadótermében összegyűlt diákság hevesen tiltakozott az iskolaügyi miniszter beígérte előadások elmaradása miatt; a gyűlés után memorandumot nyújtottak be Pražák rektorhoz, amelyben — az előadások sürgős megkezdésén kívül — többek között azt kívánták, hogy több szakember bevonásával rendes tanszék létesüljön, és az előadások és vizsgák magyar nyelven folyjanak. (A memorandum szövegét teljes terjedelmében hozta a Vetés 3. száma.) Az előadások néhány napon belül meg is indultak, de az előadási nyelv szlovák lett, és előadóként mindössze egy ember, a prágai előadásaival is lekötött Pavol Bújnák szerepelt. Amikor Bújnák halála után a tanszék ügye teljes kátyúba került, az ifjúság ismét fellépett, és abban a memorandumban, amelyet 1934 októberében a bölcsészeti kar dékánjához és az iskolaügyi miniszterhez intézett, egyebek között azt kérte, hogy Bújnák megüresedett helyére magyarországi szakembert hívjanak meg. Ezzel a kívánsággal egy időben a politikai fórumokon (parlament, tartományi gyűlés) és a sajtóban is előálltak. A hatóságok reagálása meglehetősen farizeusi volt. A magyarországi szakember meghívásának gondolatát azzal az indokolással utasították el, hogy nem szabad a számba jöhető hazai magyar erők érvényesülését eltorlaszolni. 40

3 Dzurányi László a Magyar Újságban írt cikkében (Magyar 245 t