Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Jegyzetek

Brogyányi Kálmán: A magyar reakció csatatere Szlovenszkón. Új Szó, 1932, 7—8. sz. Zapf László: Három kultúríront. Jövő, 1932, 6—7. sz. „A Szentiváni Kúriából bizonyára széles hatású és modern kultúrpolitika forrása válhatott volna, ha a közélet gazdasági és politikai csataterén meg nem rokkan ez az osztálytörekvés... Az a kormánypolitika, amely Szlovenszkót és Kárpátalját a cseh ipari és finánctőke gyarmataként kezeli, nem adott módot a magyar burzsoázia nagyvonalú kibontakozására. A Szentiváni Kúria reálpolitikai elgondolása megbukott." (Balogh Edgár: Szlovenszkó új kultúr fronton.) A Szentiváni Kúriáról szóló tanulmánya alcímében Fábry a Kúriát „csődtömegnek" nevezi (Egy csődtömeg története). Balogh Edgár: i. m. „Az Új Munka Társaság 1930. november 1-én alakult meg Pozsonyban. Egyelőre 26 tagja van, világnézeti tekintet nélkül a szlovenszkói magyar entellektüelek legjobbjai. A Társaság célja, hogy megfelelő bázist teremtsen a folyóirat fenntartására, s e célból pártoló tagokat gyűjt. Alapszabályait benyújtotta az illetékes hatóságoknál. Elnöke Szvatkó Pál dr., alelnöke Paál Ferenc." (Az Új Munka egyetlen számának — 1931. április — közleménye a Hírek rovatban.) Szvatkó Fábry t két levélben is kérte, hogy kapcsolódjon be a folyóirat munkájába. Az első, 1930. VI. 22-én keltezett levelében többek között ezt írta: „Az Új Munka anyagi bázisa független a politikától. Pusztán magánszemélyek mecénásszervezete adja össze havonként a szükséges összeget. A lap iránya progresszív lesz... A fentiek igazolására elmondom, hogy kit akarunk az első számban szerepeltetni: Forbáth, Fábry, Szilágyi, Paál, Sándor Imre, Vozári, Győry, Szalatnai, Komlós, Zsolt Béla, Illyés Gyula... A későbbi számok ugyanilyenek maradnak, és bevonjuk a legprogresszívebb embereket, Földest, Bartát. Mindenki azt írja a lapnak, amit akar, és ami a meggyőződése. Irodalmi felfogásban a legszélsőbb radikalizmus is megnyilvánulhat, és példának felhozom, hogy az a cikk, amit a közelmúltban jelentetett meg a Korunkban a magyar irodalom csődjéről, nyugodtan lejöhetett volna az Ú. M.-ban is... Nagyon fontos, hogy a progresszív írók azonnal az első számba bevonuljanak, hogy mindenki lássa, miről van szó..." A második levél hangja szinte könyörgő: „Vissszautasítására röviden és kérlelőn akarok válaszolni ... Nagyon kérjük, ne hagyjon el! Borzasztóan számítunk Fábry Zoltánra, nyersanyag vagyunk, sokat érhet el közöttünk ... Szegények vagyunk, pucérak és robotolók, nincs más, csak nagy vágyuk..(Idézve a Kúria, kvaterka, kultúra 242— 243. oldaláról.) Balogh Edgár: i. m. 239