Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Jegyzetek

annak szükségességét, hogy a Sarló a lírai beállítottságból minél előbb a marxizmushoz tisztuljon le, most pedig, mikor már ott van, a ködökbe, a régi lírai ágálásokba kívánja vissza — írja kritikájában Jócsik. — Szalatnai feljajdulásainak értelme semmi más, mint sajnálkozás afölött, hogy a Sarló nem maradt meg diákos, cserkészes, regösös-ködös ideológiai helyzetében, amikor még hatóereje szélesebb volt, mert hiszen konkrét állásfoglalásra senkit sem kötelezett; sajnálkozás, hogy a Sarló a szlovenszkói dolgozók harci vonalára fejlődött!... Hol van hát a felajánlott menekvés? Vissza a ködbe, vissza a humbugos nagy ágálások vonalára, a generációs elmélethez. A szlovenszkói magyar kisebbségi társadalom fejlődése könyörtelenül kivégezte a generációs elméletet, de Szalatnai új generációt vár, várja a józanult huszonöt évesek után a húszéveseket, akik újra kézbe veszik a kiengedett kormányrudat: a munkás- és parasztmozgalmi felelősség helyett a középosztály diáktömegeinek ködös vezetését." Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra. Egy nemzedék élete húszéves kisebbségben, Budapest 1939, 178. 1. Fábry Zoltán: Hidak és árkok, Bratislava 1957, 132. 1. Fábry Zoltán: Kúria, kvaterka, kultúra, 288. 1. A „szlovenszkói küldetés" koncepciójával Fábrynál már a húszas évek közepén találkozunk. Abban a cikksorozatban, amelyet a Kassai Napló írók és irodalom Szlovenszkón címmel 1926. november 21-től kezdett közölni, többek között ezt is olvashatjuk: „Itt, nálunk, a magyar perifériákon uralkodó európai öntudattá kell fejleszteni mindazt, ami Budapesten el van fojtva. Tömegindulattá fejleszteni az emberi jog és kötelesség változtató, vállaló munkáját. A magyar szó internacionalizmusának fő közvetítő állomása csak Szlovenszkó lehet." Fábry Zoltán: Palackposta, Bratislava 1960, 221. 1. A felvetett kérdést a Vázlat Fábry Zoltán kritikusi portréjához című írásomban részletesebben tárgyalom. Lásd Turczel Lajos: trás és szolgálat, 240—251. 1. Az ilyen esetek közül különösen Illés Endrének a Nyugatban megjelent megsemmisítő kritikája keltett nagy visszhangot (Szlovenszkói magyar könyvek. Nyugat, 1933, 431—433. 1.) Ezt az írást az Illéssel polemizáló szlovákiai magyar írók a „kisebbségi irodalom halálos ítéletének" minősítették. Inkriminált és valóban eltúlzott cikkében Illés többek között a következőket írta: „Erdély megemberesedett irodalma mellett Szlovenszkón nem tűnt fel egy név, nem lobbant fel egy mű, mely legalább kristályosodó pontja lehetne a holnapnak. Vers, novella, regény, el-elakadó évfolyamú folyóiratok, színdarabok, tudományos mű: mind egymásra hulló könyv és füzet, egészében holt tömeg." Idézve Kemény Gábor így tűnt el egy gondolat (A felvidéki 231