Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Jegyzetek

szektás értékelést tartalmazta. Az Útban nem került közlésre. Balogh Edgár a Hét próba című könyvében (287. oldal) megírja, hogy a nyomdában már ez a rész is ki volt szedve, de azt Balogh a saját felelősségére megsemmisítette. A szélsőségesen proletkultos szellemű platformtervezetet abban az időben már Moszkvában is kritika alá vetették. 25

5 József Attiláról — a Döntsd a tőkét megjelenése kapcsán — Fábry már 1931-ben lelkes elismeréssel írt: „Új verskötetet lapozunk fel. írója József Attila. Kiadták Budapesten, és természetesen — elkobozták. Ez a verskötet: öröm és nyereség. József Attilának eddig is voltak felfigyeltető versei, de nem volt nyílt állásfoglalása. Nem tudtuk hová sorozni, és ő sem tudta: hová tartozik. Most már tudja, és tudjuk mi is... Egy garabonciás fürgeségével jön, vágtat és rohan tovább. Csóvavető, tetőgyújtó, bizakodó hitet hunyorító, erőt paskoló és felrázó, aki széttép, szétmar, szétnevet, tönkresulykol mindent, ami nem az osztályharcot szolgálja ... Aki a pesti atmoszférában ilyen hangot tud megütni, azt többé nem kell félteni. Egészséges és erős. Kacagva, bakafántoskodva önti, gyömöszöli a saját erejét, saját bizakodását másokba, csüggedőkbe, ahol ilyen hangra már képtelennek hitték az embereket. József Attila hangja: egészség, erő, az osztályharc mindig felújuló tavasza." (Fábry Zoltán: Könyvek. Az Út, I. évf., 6. sz., 16. 1.) Arról a kapcsolatról (levelezésről, versek közléséről és megőrzéséről), amely József Attila és Fábry (illetve Az Út) között kialakult, Fábry a Józset Attila szlovákiai emléke című tanulmányában (A gondolat igaza, Bratislava 1955, 62—81. 1.) részletesen ír. 25

6 Fábry Az Út I. évf. II. számában Proletáríró a Brittaniában címmel kíméletlenül és — néhány vonatkozástól (főleg Kodolányinak a Sarlóval való afférjától) eltekintve — igazságtalanul támadta Kodolányit, akinek akkori felfogása és írói munkássága a szocializmushoz közel állt. A támadást kiváltó ok az volt, hogy Kodolányi részt vett a Nyugat-Barátok Köre egyik összejövetelén, és ott a Nyugatról — melyet akkor Fábry nem csekély túlzással az „irodalmi ellenforradalom vezérorgánumának" nevezett — pozitívan nyilatkozott. A „karcolóan éles" és „disszonáns hangú" cikk legmeggondolatlanabb túlzása egy alkalmi körülmény „frappáns" érzelmi kihasználása. Kodolányi inkriminált nyilatkozata a Brittania szállóban hangzott el, mert a Nyugat-Barátok Köre akkor történetesen ott ült össze. Fábry az ellenforradalom véres garázdálkodásai idején hírhedtté vált Brittania nevét a cikkében olyan hangsúllyal szerepelteti, hogy annak alapján a tájékozatlan olvasók Kodolányit és az „ellenforradalmi Nyugat keresztapjának" titulált „Zsiga bácsit" (Móricz Zsigmondot) tényleg az ellenforradalom íróinak hihették. Nem csoda, hogy Kodolányi — aki abban az időben azzal a gondolattal is foglal224